A www.kárpátalja. net portálon olvasható összeállítás – a domain névnek megfelelően – a kárpátaljai magyar irodalom hagyományaival, illetve azok hiányával foglalkozik. A kérdést elméleti szinten is körbejárja: vajon léteznek-e regionális irodalmak, avagy a magyar literatúra egyetemes. A felvetésben még bonyolódik ez a nehezen eldönthető kérdés azzal, hogy ha erdélyi, felvidéki irodalom létezik is és megfelelő ismertetőjegyek alapján megkülönböztethető az anyagországitól, ebből még nem következik, hogy a kárpátaljai magyar irodalom is körülhatárolható lenne mint önálló kulturális entitás. Ugyanis – írja a szerző – ennek a regionális irodalom a hiányait sokkal könnyebb felsorolni, mint az összmagyar kultúrában is jelentősnek mondható eredményeit.
A portálon egyébként számos tudnivaló olvasható Kárpátalja múltjáról és jelenéről, illetve az itt élő magyarságról. A szerző sokszor szubjektív benyomásait is megfogalmazza, ezek is érdekesek, de ennél fontosabb a honlapon megtalálható tényanyag, az adatok, információk. Érdemes megemlíteni, hogy a weboldalt a fontosabb vonatkozó kulcsszavas keresésekkel a Google első oldalán találhatjuk meg, így bizonyára olvasottsága is magas, köszönhetően az organikus forgalomnak
De vissza az irodalomhoz. Az összeállítás egyik fő szövegrésze a következőket állapítja meg:
A kárpátaljai magyar irodalomnak
- nem voltak és nincsenek átütő, kiugró, összmagyar mércével is mérhető tehetségei (ha egy-két alkotót időnként mégis számon tartanak egyik vagy másik magyarországi irodalmi kánonban, abban több a „magunkhoz emelés” gesztusa, mint a minőségbeli egyenértékűség elismerése);
- szerencsésebb régióktól eltérően évtizedeken keresztül – a II. világháborút követően több mint negyven évig – ennek a regionális írásbeliségnek nem voltak fórumai, műhelyei, iskolái –, ami pedig volt vagy lenni próbált, az vagy a pártos kommunista ideológia szorításában működött vagy a szovjet valóságtól történő elidegenedése miatt azonnal felszámolták;
- ugyanezekben az évtizedekben nem tarthatott fenn szerves kapcsolatot sem a magyarországi, sem más határon túli irodalmakkal, még kevésbé hathattak rá a progresszív nyugati kulturális folyamatok, így korrigálhatatlannak aszinkronitás lépett fel;
- a rendszerváltás utáni friss és valóban előre mutató, magas mércét állító kísérletek az 1990-es években bár sikeresek, de igen rövid idejűek voltak, még a kibontakozás előtt elvetéltek, felszámolódtak, részben a közeg merev ellenállása, részben progressziót képviselő fiatal alkotók elköltözése miatt;
- a későbbiekben, a 2000-es években indult fiatalok és mecénásaik pedig meg sem kísérelték a dilettantizmus hátraszorítását, gyakorlatilag diadalra vitték és irodalomként próbálják interpretálni az önképzőköri nívót;
- nem alakult ki az irányzatok sokfélesége; elkerülték vidékünket az izmusok, korántsem teljes a műfajok és műnemek skálája: alig van kritikai irodalmunk, dráma-, esszéirodalmunk; nincs sem vizuális-, sem hangköltészetünk, soha nem rendeztek még e tájékon irodalmi installációt vagy happeninget; hiányzik az irodalmi humor; soha nem jelent még meg Kárpátalján utópista és sci-fi mű, nem tudni a közelmúltnál messzibb múltba tekintő hiteles történelmi regényről;
- nem áll rendelkezésünkre sem a kárpátaljai magyar irodalom teljes bibliográfiája, sem egy korszerű, a mai helyzetet valós problémáiban megragadó, hitelek szakmai monográfia (az egyetlen ilyen jellegű összefoglalás már 1990-es megjelenése pillanatában elavultnak volt tekinthető; egy későbbi, 2003-as kísérlet pedig szakmai szempontok helyett az erkölcsi jóvátétel és népnemzeti beállítódású igazságosztás szándékával készült és emiatt súlyos értéktévesztései és hamis beállításai okán vált hiteltelenné);
- az utolsó használható összefoglaló antológiánk az 1988-ban lezárt kézirat állapotát mutatja és a még óvatoskodó szerkesztés nyomait viseli – az elmúlt negyedszázad műveiből átfogó keresztmetszet nem készült;
- nem alakultak ki iskolák, igazi szakmai műhelyek; Kovács Vilmost ugyan sokan tekintették-tekintik mesterüknek, de részben a tehetséges költő korai halála, részben zilált élete miatt ezek a mester-tanítvány viszonyok nem mesterségbeli, hanem csakis erkölcsi, magatartásbeli értelemben vehetők figyelembe.
A téma ismerői a megmondhatói annak, a fenti megállapítások mennyire helytállóak, illetve akad-e köztük olyan, amely felett már eljárt az idő. Még az is előfordulhat, hogy maga a szemlélet az, amely idejét múlta és az irodalmak regionalitása, a lokális értékek és eredmények felől közelítve egy ilyen hiánylistának nincs sok értelme.
Egyszerű analógiával élve: valószínűleg mindenki egyetért azzal, hogy az Aerosmith zenekar legrosszabb száma is jobb, mint a Tankcsapda legremekebb opusza. És mi mégis a mi kis vacak bandánkat jobban szeretjük, mint a világsztár zenekart. Hát valahogy így van ez az irodalomban is: egy kárpátaljai magyar olvasónak a sült dilettáns P. Lórincz Gabriella klapanciái kedvesebbek, mint Tóth Krisztina vagy Szabó T. Anna remekei, Lengyel János süvöltően rossz prózamondatait szívesebben olvassa, mint Nádas Péterét, a Dupka György által kiadott szir-szar könyveket szívesebben veszi kezébe, mint a Magvetőét. És ez alighanem így van jól. Kicsit satnya, kicsit savanyú – de a mienk, avagy a kárpátaljai magyar irodalomnak a bűze is kedvesebb, mint veretesebb irodalmak illata. Continue reading “Regionális magyar irodalmak – Kárpátalja”