Független sajtó – Szamizdat könyvkiadás
A Szovjetunióban és a keleti blokk országaiban bármiféle sokszorosított szöveg előállításához és terjesztéséhez a cenzúrahatóság engedélye volt szükséges. Az ennek hiányában készülő kiadványok – szórólaptól a vaskos könyvekig – szamizdatnak, illegális sajtóterméknek minősültek és mind előállítóik, mind terjesztőik megfelelő törvényi paragrafusok alapján büntethetők voltak. Maga a kifejezés Nyikolaj Glazkov orosz költő által a Szovjetunióban az 1940-es években alkotott, ironikus felütésű orosz mozaikszó, előtagja az ‘ön-‘, ‘maga’, ‘egyedül’ jelentésű szam, utótagjai az izdatyelsztvo (könyvkiadó) rövidüléséből eredve vált nemzetközi szóvá
Az első magyar szamizdatok
A szovjet befolyás alá került keleti blokk országaiban 1945 után késve indult a mozgalom. Magyarországon először 1976-tól kezdve jelentek meg nagyobb számban szamizdat kiadványok. Eleinte az írógéppel sokszorosított szövegek az emigráns sajtóból átvett újságcikkek, vitairatok voltak, majd e hetvenes évek végén színre lépő demokratikus ellenzék tagjai, szimpatizánsai pedig már névvel vállalták írásaikat, nyilatkozataikat, a gépiratokat pedig fokozatosan stencilezéssel vagy később valódi nyomdagépeken előállított kiadványok váltották fel.
Az 1980-as évek közepétől hígult fel annyira a Kádár rendszer, hogy a szamizdatosok általában megúszták rendőrségi zaklatással, a kiadványok elkobzásával.
Jellemző, hogy a rendszerváltás után közel harminc évvel Magyarországon független sajtó olyan mértékben ellehetetlenült az Orbán-rezsim intézkedései miatt, hogy a Hír TV szükségesnek találta egy Szamizdat című politikai műsor indítását.
Volt-e Szamizdat Kárpátalján?
A rendszerváltás óta szamizdat folyóiratként emlegetik a kárpátaljai Együtt c. egyetemi gépírásos diáklapot, amelynek a 60-as években jelent meg néhány száma. Formailag akár tekinthető is annak, lévén a cenzúrahatóság engedélye nélkül jelent meg: ám az Ungvári Állami Egyetem vezetése engedélyezte megjelentetését és terjesztését. Vigyázat: Állami Egyetem. Tehát egy magas szintű állami intézmény legfelsőbb vezetői hozzájárultak a gépírásos diáklap előállításához, diákok körében való terjesztéséhez. Ez értelmileg mindenképpen megkérdőjelezi számos így fogalmazó cikk állítását: “…Együtt címmel szamizdat folyóiratot szerkesztettek annak betiltásáig” – nos, ha a betiltás után is kiadták volna, azt már lehetne szamizdatnak nevezni – de nem adták ki. A vállalkozás heroikus jellegéből ez nem von le semmit
Kárpátalján tehát magyar szamizdat sajtó nem működött, a független lap- és könyvkiadás az 1980-as/90-es évek fordulóján mégis létrejöhetett, ám ezek mögött a kezdeményezések mögött magyarországi kiadói háttér állt, így a Kárpátalja-szerte terjesztett kiadványok inkább külföldi sajtótermének számítottak, nem szamizdatnak még az esetben is, ha a nyomdáztatás már Ungváron történt.
